Az előző cikkünkből kiderül, hogy miért is jó és miért is éri meg befektetni az organikus pamut ruhák viselésébe és vásárlásába. Ennek most bemutatjuk a másik oldalát is, hogy mi történik, hogyha nem foglalkozunk ezzel az üggyel és hogy milyen károkat okoz a hagyományos gyapottermelés.
Mindennek az alapja
A problémák már az első lépésnél kezdődnek, az ültetésnél. A magok génmódosítottak, annak érdekében, hogy minél több megmaradjon és minél gyorsabban fejlődjenek, így minél nagyobb mennyiséget lehessen betakarítani belőle. Ezeket a magokat sokszor nem a farmokon dolgozók vagy a tulajdonosok választják, hanem a területeket felvásárló multinacionális cégek kényszerítik a saját terméküket a gazdákra. Ezzel nem csak a környezetnek ártva, de a gazdaságokban dolgozóknak is, hiszen ezek a magok és hozzájuk tartozó vegyi anyagok rettentően drágák. Ezzel tönkre teszik és adósságba hajtják a gazdákat.
A termelés közben a talajt annyira kiszipolyozzák, hogy az már másra nem is jó, csak, hogy fizikailag a helyén tartsa a növényt.Nincs benne tápanyag és nedvesség így a növényeket elárasztják mesterséges tápokkal és növényvédő szerekkel, hogy távol tartsák a kártevőket.
Víz, az élet forrása
A káros anyagokon kívül a túlzott vízfogyasztás is probléma a hagyományos pamut termelésnél, hiszen itt nem gyűjtik össze az esővizet, hanem a természetes vizeinket használják az öntözésre. Az éves vízszennyezés 20%-a adódik a textilek feldolgozásából és a festésükből. Egy kiló gyapot megtermeléséhez átlagosan 11 000 liter vizet használnak, ezzel kiszipolyozva a környező tavakat és folyókat, ellehetetlenítve az állatvilág számára az ivóvíz szerzést.
A nem organikus módon termesztett gyapotnál a föld kiszárad és a vízmegtartó képessége is radikálisan lecsökken, így még több öntözésre van szüksége. Ezért általában elárasztják a növényeket, hogy azok megfelelő mennyiségű nedvességhez jussanak, ezzel jóval több vizet felhasználva, mint szükséges lenne. Ezután a vegyszerek az öntöző vízzel összekeveredve elfolynak vagy a szél elszállítja őket a környező utakra és településekre, ahol súlyos károkat okoznak az ott élők egészségében. A gazdáknak, akik organikus módszerekkel termesztik a gyapotot nem kell félniük, hogy a pamut mellett termesztett zöldségek és étkezésre szánt növények mérgezőek lesznek a vegyszerek használatától. Ez sajnos nem mondható el azokról, akik hagyományos módszerekkel dolgoznak, folyamatosan ki vannak téve a mérgezés veszélyének, és a különböző betegségeknek, amit a mérgező ételek elfogyasztása okoz. Évente több, mint 77 millió dolgozót mérgeznek a használt kemikáliák.
1 kg gyapothoz átlagosan 11000 liter vizet használnak
Vannak olyan termőterületek, ahol a káros anyagok nem folynak vissza egy folyóba vagy tengerbe, így az öntözővízzel együtt összegyűlnek, egy kis tavat alkotva a földek mellett. Ezek aztán visszapárolognak a légkörbe, károsítva az emberek és az állatok egészségét. Egyéb vízfelület híján pedig vonzza a vándormadarakat és az vadállatokat, amik ivóvízként tekintenek a nagy összegyűlt folyadékmennyiségre, szörnyű károkat okozva ezzel az állatvilágban.
Csak Kaliforniában évente 12-13 millió gallon (45-46 millió liter) rovarirtó szert és növénytápot használnak az ültetvényeken.
A rengeteg vegyszer azonban nem csak közvetlenül a földek mellett lakók egészségére van hatással. A bebálázott és leszálazott gyapot mellett egy másik végterméke a termesztésnek a gyapot mag, illetve annak az olaja. Ezt felhasználják az egyes élelmiszerek, például sütemények, édességek készítésénél, illetve belekeverik a szarvasmarhák takarmányába. Ezután a szervasmarha húsába kerülnek, amelyet az élelmiszerboltokba szállítanak, így megtalálhatók lesznek benne ezek a vegyi anyagok.
A Föld klímájának a változásában és a széndioxid kibocsájtás nagy mértékében is jelentős szerepet játszik a gyapottermesztés. Egy átlagos pamutpóló esetében a gyártási folyamat egésze alatt 15 kiló széndioxid kerül a levegőbe, ennek a 14%-a csak a gyapottermesztés során. Ennek az oka, hogy a termelés nagy része gépesített. A permetezés, öntözés és betakarítás során a gépek rengeteg üzemagyagot égetnek el, növelve ezzel a széndioxid kibocsájtást.
A kérdésünkre a válasz tehát, igen. Mindenkinek káros a nem organikus pamut termesztése, nem csak azok számára, akik a közvetlen közelében élnek, hanem nekünk is és hosszú távon a gyermekeinknek és unokáinknak is!
Források:
- Chouinard, Y., & Brown, M. S. (1997). Going organic: converting Patagonia’s cotton product line. Journal of Industrial Ecology, 1(1), 117-129., 121. oldal.
- http://www.cottonedon.org/Portals/1/Briefing.pdf
